|
2009-07-16 19:34:46, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Rock Évkönyv 1981. január-december
Zeneműkiadó Budapest, 1982.
Szerkesztette: Sebők János
A főnixes Mici Mackós Annás apokalipszis a szentháromsággal indulva (Illés, Omega, Metro) érintve a babiloni korokat, köztük az aranykort, vaskort, cserépkort, az Útont, a kutyákat, valamennyi egyházat a biblia történetéből. Kezdet: 1946-os tűzkutya évében született Koncz Zsuzsa és a Vörös Oroszlán misztikus szülöttjei és különféle alkémiás zsidó rendjei, a Nyomorultak 1967. óta.
Hol vannak a világsztárok?
- Ön három és fél évvel ezelőtt magyar popvilágsztárt ígért nekünnk. Az önként vállalt határidő lejárt, s a számonkérés felhangja nélkül, kíváncsian várjuk, mutassa be nekünk, ha úgy véli, sikerült eleget tennie ígéretének!
- Nem szeretnék kitérni a személyes felelősség alól, jó lenne, ha a magyar közéletben kialakulna az a nyilatkozói erkölcs, hogyha valaki ígér valamit, azzal később elszámol. A legmesszemenőkig híve vagyok a nyilvánosság előtti felelősségnek.
- Hát, ha ragaszkodik az "elszámolásához"...
- Nem meggondolatlanul fecsegtem, amikor a nyilatkozatot adtam. Előre láttam, hogy nem lehet megakadályozni a nyugati popzene beáramlását a magyar piacra. A haza popzene viszont csak akkor versenyképes, ha a magyar fogyasztó visszajelzést kap a világpiacon elért kisebb-nagyobb sikerek révén. A komolyzenében is ez történt, azok nagydíjakat kaptak külföldön. De ennél fontosabb, s még ma is az a véleményem, hogy a magyar popzenészek nem fejlődhetnek, ha nem tanulják meg a piaci versenyt, az általa megkívánt munkatempót, ha nem szembesülnek a nemzetközi popzene kívánalmaival.
- Tudatosan építenek tehát sznobságra?
- Álláspontom ütközik azokkal a véleményekkel, amelyek szerint a popzenének sem kell figyelembe vennie a piac paramétereit, alulról, a tömegek felől jön a friss, az új, s nekünk csak a magunk kultúrájával kell törődnünk, függetlenül attól, hogy mi történik a világpiacon. Kérdés, hogy nálunk nem az jön-e alulról, amit nagy késéssel eltanultak az angolszász popzenétől. Persze tudom, hog ez is átalakul a hazai társadalom hatására. Nem hiszem azonban, hogy az aluljárókban lehet megtanulni úgy zongorázni, ahogy Presser tud. Persze az alulról jövő kezdeményezéseket én soha nem akartam kiiktatni. Csak össze akartam hozni bizonyos nemzetközi és piaci szempontokat, s úgy kijuttatni a világpiacra. Az én szememben az egyetlen járható út a lényeg, hogy nem kell személyes ambícióból, vagy az MHV sikerhajszolás jegyében kellett nekünk "világsztárt csinálni", hanem azért, hogy a hazai, kisstílű, rossz munkaerkölcsű popzene friss vérkeringéshez jusson. Úgy értékeltem, aktuálissá vált, hogy a szocialista világból jöjjön a világsztár. E téren egyetlen konkurrenst láttam, a lengyeleket, de már négy éve úgy sejtettem, hogy ott gátat vet a fejlődésnek a magánkalandorkodás.
- Tehát csak egy jó csapatta lehet a pályára lépni?
- Meg kellett tippelni, hogy kikből lehet világsztár. Összeállítottunk egy csapatot a MIDEM-re, ahogy úgy látszott, hogy a Fonográf viheti legtöbbre. A valóságban az United Artists beugratott bennünket a countryval, igaz, már akkor is gyanakodtam, hogy Szörényiék nem elég kommerszek a világsikerhez. Most már megtanultuk, hogy létezik egy, a zenétől teljesen független valószínűségi tényező. Egy kis lavórba sokkal nehezebb bekerülni, mint a nagyba, rétegzenével kevesebb esély van benyomulni a világpiacra, mint a kommersz produkciókkal. A "kommersz" az én szóhasználatomban nem a silányat, hanem a tömegérdekldést jelenti.
- Végül is mi valósult meg a Fonográf és az angol cég közös terveiből?
- Egy kislemez kiadása után nem vették át a nagylemezt. Kiderült, hogy Szörényiék nem voltak alkalmasak annak a nehéz konfliktusnak a megoldására, hogy itthon sztárok, nyugaton viszont még kezdők. Amikor később árultam a felvételeiket egy nyugatnémet cégnek, elővették a statisztikát: a világcégek forgalmának hány ezreléke a country Megkérdezték, miért gondolom, hogy be tudunk jutni az ezrelékbe, próbáljuk inkább a 30-40-60 %-os stílusirányzatokat kihasználni. Ezek után úgy láttam, hogy az LGT-nek, a Neotonnak és Szűcs Juditnak van esélye.
- Miért éppen nekik?
- Ilyenkor mindig előjön a feltételezés, hogy azért, mert én őket szeretem. Holott a Neoton zenéjét a sikerek hatására szerettem meg, Szűcs Judit lemezeit pedig egyáltalán nem kedvelem. A LGT-t mindig szerettem. (Szűcs Judit a Ki Mit Tud-osokkal Katalin névmagyarázóból Szűcskata néven lett kiválasztott az okkultista vérfürdősök között K.K.)
- Általában nem a zenére gondolnak...
- A Neotonnal való személyes kapcsolatomra céloz?
- Például...
- Tudom, hogy a Neoton az egész popközvéleményt irritálja, pedig nem költünk rájuk egy fillérrel sem többet, mint bármely más exluzív-szerződéses együttesre.
- Nem igaz tehát, hogy például előnyös hangszervásárláshoz jutottak?
- Nem. Egyébként a Neotonnal kapcsolatos minden döntést az igazgató hozza. De beszéljünk nyíltan: Csepregi Évával, a Neoton énekesnőjével a drezdai fesztiválon kapcsolatba kerültem, ezért azonnal felajánlottam a lemondásomat. Visszautasították, de Neoton ügyeibe azóta nem én döntök. Biztos vagyok bban, hogy a Neotont a külföldi sikerei miatt övezi népszerűtlenség a popszakmában. A irigység pedig rossz tanácsadó.
- Mik ezek a sikerek?
- A Neoton története a világsztárt ígérő nyilatkozatom előtt kezdődött, akkor fedeztem fel őket egy koncerten. Az akkoriban botrányokt okozó rock alternatíváját kutattam, mert az volt a véleményem, hogy kell nyújtani valamit azoknak a gyerekeknek is, akik nem szeretik az agresszivítást, a csápolást, ha durva lennék, azt is modanám, akik nem szeretnek inni. A Neotonig meg Szűcs Juditig nekik csak a hagyományos tánczenét tudtuk ajánlani, az viszont nem kellett a fiataloknak. Úgy láttam, van valami a Neotonban, később megnézte őket az igazgatóm, s a vállalat másik szakembere is. Azt mondták, még nem igazán jók, de próbáljuk meg kifejleszteni őket.
- Az ember azt hinné, hogy csak az "igazán jóba" érdemes befektetni, de mit ért kifejlesztés alatt?
- Azt, hogy én és a zenei szakembereink tanácsokat adunk. Olyan ráhatást, amely sikeres út felé orientálja őket. Ez nem egyszerű, például, amikor azt mondtam, hogy az amerikai és európai diszkó keverékével próbálkozzanak, akkor az együttes egyik tagja sírni kezdett, meret ő nem akart ilyen "mélyre süllyedni". Akkor az illető még a mellékhelyiség nélküli, egy szobában lakott, azóta pedig nyaralója van a Balatonnál, és egyáltalán nem sír. Engem személy szerint nem érdekel a pénz, de örülök, hogy körülöttem gazdagodnak meg az emberek. Ahhoz, hogy olyan legyen a Neoton, amilyennek elképzeltem, ki kellett cserélni a dobost, meg kellett válni egy hölgytől és kerestünk egy új gitárost, basszusgitárost. Ez utóbbi például nagyszerű fazon, de a lemezen nem szabadna játszania. Mér előre félek a felhördüléstől, pedig nyugaton ez természetes dolog. Tudomásul kell venni, hogy a sztárságnak technológiája van. A Neoton sikerét nem rendkívüli tehetségének köszönheti, hanem annak, hogy jó-közepes képességeiket beállították egy irányba, hallgatnak ránk. És van egy vezetőjük, aki egyetemet végzett, négy nyelvet beszél. Lehetetlen úgy kiküldeni együtteseket, hogy egy szót sem tudnak az idegen nyelven. A Neoton spanyol sikerébe beleszámít az is, hogy a Pásztor folyékonyan nyilatkozik spanyolul a rádióban. Más példa: amikor a két lánynak azt mondtam, ne dohányozzanak, másnap abbahagyták. Csepregi három év óta, ha itthon van, hetente kétszer-háromszor jár énektanárnőhöz. Keressen még öt popénekest, aki fél éven belül betette a lábát énektanárnőhöz!
- Végül is milyen sikereket értek el a Neotonék ennyi, a "kifejlesztéssel" járó lemondás után?
- Az első kislemezük Olaszországban jelent meg a MIDEM után, a Durium cégnél. Teljes hiábavalóság volt, soha el nem számoltak, promóciót nem csináltak. Ez a MIDEM ugyanolyan "semmilyen eredménye" volt, mint a Fonográfé az United Artists-szal. Ezt követte a rossz emlékű, nyugati feldolgozásokat tartalmazó nagylemez, amit megvete a CBS, kaptunk ezer dollár előleget, majd tökéletesen megbukott. Az első igazán komoly dolog a spanyol szerződés volt. Ebben szerepelt először promóció, a szerződő partner vállalta, hogy fedezi az együttes kiutazását, rádió- és tévéfellépéseket szerveztek nekik, hirdetéseket adtak fel, a diszkókban kétezer ingyen lemezt osztottak szét. Ott meglátták, milyen az, ha egy hanglemeztársaság nem hagy nekik a hat óra alváson kívül egyetlen percet sem. És akkor kezdtek jönni a hírek, hogy az öttusázó válogatottunk többször hallotta rádióban Spanyolországban a Santa Mariát, hogy Kubából hazajövet Csenterics Ágnes a madridi repülőtéren hallotta a dalt. Azóta Spanyolországban 3 kislemezt és két nagylemezt adtak ki a Neotonék. Mindezt anélkül, hogy egy fillérünkbe került volna. S ezután jött a japán üzlet.
- Mennyi volt a nyereségük a MIDEM-et követő első két évben?
- Kereken 40 ezer dollár. Neotonék most mentek egy 40 fellépéses japán turnéra 120 ezer dolláros nettó sztárgázsival. Az angol nyelvű felvételek is "önköltségesek", mert az itthon eladott 30-40 ezer lemez fedezi a ráfordításokat. A hivatalos elszámolás szerint 500 ezer Neoton-felvételt tartalmazó hanghordozót adtak el Japánban, a világ második legnagyobb lemezpiacán. Az NSZK-ban is megjelent 2 nagylemezük, igaz, számottevő siker nélkül. Spanyolországban szolidan sikeresek, amióta a japánok lettek a fő partnerek. Most kaptunk azonban visszajelzést az Rca "New Íor-i házától", hogy a harmadik lemezükre 10 ezer dollát előleget fizetnek. Mr. Yamamoto, az egyik alelnök, azt telexezte, nagyobb sikerük lehet Amerikában, mint az ABBA-nak. Ez bizonyos értelemben világsiker.
- Talán ez az a pont, ahol el kéne döntenünk, mit értünk világsztár alatt!
- Azért nem érdemes, mert ha a beszélgetés végén megkérdezi, hogy van-e világsztárunk, az a válaszom, hogy nincs. Ugyanakkor a be nem tartott ígéretem idén körülbelül 120 ezer dollárt hoz a Neoton-turnéból, 200 ezret a licenc-díjból és 80-100 ezret a jogdíjból.
- Ebből mennyit kaptak már meg és mennyi belőle a Neotoné?
- Már megkaptuk, vagy átutalás alatt van, a Neotoné 27 % forintban.
- S a többi világsztárjelölt mérlege?
- Az EMI Elektrola megjelentette Szűcs Judit 3 kislemezét, a tervezett ötből. Ha abból valamelyik felkerül a slágerlistára, akkor nagylemezt készítenek vele.
- 1979-ben jelent meg, hogy lesz nagylemeze, az ember azt hinné, ennyi idő után előbbre tartanak!
- Az akkor nem volt igaz, de különben sem vagyunk felelősek azért, amit mások mondanak.
- Önnel készült az interjú...
- Ön becsületes módszerrel készít interjút, ez azonban ritka kivétel. Ha én ugyanúgy elmondom az újságírónak, mint az előbb Önnek, hogy 3, vagy 5 kislemeztől függően lesz Szűcs Judit-nagylemez az NSZK-ban, könnyen előfordulhat, az jelenik meg: jön Szűcs Judit-nagylemez az NSZK-ban. Ilyen esetben még csak nem is tiltakozunk, hiszen csak "a szerkesztő egyszerűsített". A Szűcs Judit körüli probléma egyébként bonyolultabb. A lemezeladási példányszám szerint ő ma Magyarországon a legsikeresebb sztár. Az EDDA is eladott ugyanannyi lemezt, de még csak egyet, nem hármat. (A miskolci televízióban megjelent riportfilm után, melyben közölték, hogy Pataky becsapta Slamovicsot, már vitték is Pestre sztárnak a Vasgyárból K.K.) Márpedig a folyamatosságtól lesz valaki sztár. A gond az, hogy nem jók a lemezei, szerzőgárdája nagyon vegyes, a produkció stílustisztázatlan. Szűcs Juditnak a varázslatos figurája adja a sikerét. Ezért van az, hogy a külföldi cég kikötötte, a kislemezek A-oldalára ő adja a számokat. Ha így sem kerül a listára, akkor vége az üzletnek.
- Szűcs Judit példájához hasonló "egyszerűsítés" az is, hogy a Piramisnak nagylemeze lesz Spanyolországban, Franciaországban, a Locomotiv GT-nek meg Spanyolországban?
- A spanyol lemezek megjelentek. A francia Piramis nem. Idejöttek a cég képviselői, el voltak ragadtatva, igaz, nem az együttestől, inkább Révésztől. Szerződést kötöttek, majd ők elálltak. Viszont később az NSZK-ban is megjelent egy lemeze a Piramisnak. A spanyol LGT is megjelent. Ha kinyitja a szekrényem ajtaját, ott találja a tőkés piacon megjelent Piramis-, LGT-, Fonográf-nagylemezeket.
- Ezeken mennyi volt a tiszta nyereség?
- Még nem számoltak el.
- Mi lett a tervezett Pepita-Argentina lemezkiadóból?
- Befulladt. Megalakult, de nem szakemberek, hanem csak pénzzel rendelkező üzletemberek csinálták. Egyébként ők elsősorban a Neoton után érdeklődtek, de mi végül az RCA-val kötöttük meg a Neoton-szerződést 3 évre Dél-Amerikába.
- Volt-e valamilyen kritikai visszhangjuk a külföldön megjelent magyar lemezeknek?
- Volt, de végső soron az is hirdetés. A nyugatnémet lapokban foglalkoztak a Neotonnal., Szűcs Judittal és az LGT-vel, a Fonográffal és a Piramissal nem. De nem szédítsük egymást, a kritikákat is a kiadók inspirálják, ebben a szakmában minden a pénz körül forog.
- Ön a nyilatkozatában nemcsak a pénzről beszélt: "az anyagi haszon mellett célunk, hogy megmutassuk hangulatainkat, gondolatainkat a világnak a popzene nyelvén is". Milyen hangulatainkról. gondolatainkról szerezhet tudomást a világ?
- Nehéz kérdés, mert tudom mérhetetlen undort fogok kiváltani a magyar értelmiség bizonyos köreiben, ha elmondom, büszke vagyok, hogy olyat sikerült divatba hoznom Japánban, ami jókedvű, és nem nyomott, agresszív, vagy depressziós. Ezzel nem tagadom sem a csövesgyerekek problémáját, amit meg kellene oldani, sem az alacsonyabb életszínvonalon élők szociális megsegítésének szükségességét. De az a véleményem, hogy most az adott viszonyok megőrzésére, propagálására kell törekedni. Nem ütném agyon azt, aki az ellenkezőjét mondja, de nekem ez a meggyőződésem. Ezért azt hiszem, hasznos, ha a Neotonról Japánban valaki azt mondja: ezek a magyarok jókedvűek, ne várják a világvégét, ott van a világon egy kis öröm. Nagykövetségünk helyzetértékelése egyezik az enyémmel.
- Minden giccs ezt az érzetet kelti, bárhol állítják is elő a világon...
- Látja, maga is giccsnek tekint mindent, ami jókedvű, felszabadult és optimista. Pedig mennyi depressziós, fogcsikorgató, örökrázó giccsművetés giccs-magatartást tudnék önnek felsorolni. Jókedvű emberek sokkal többet tehetnek egy rossz világ megváltoztatásáért, mint az öngyilkosjelöltek. Nem örülnénk, ha valaki Japánban a mi lobogónk alatt azt énekelné, hogy a szüleim rongy emberek, vagy akár azt, hogy " gálya, a Főnix éjszakája".
- Ha jól tudom, ez utóbbi egy hazai együttesünk szövege...
- Igen, sőt meg is jelenik nálunk. Pedig nem értek egyet azzal, hogy a munka sötét főnixmadár, amelynek az árnyéka rávetül perceinkre...
- És ha egy külföldi kiadó szemet vetne erre a dalra?
- Eladnám nekik, ha megvennék, de nem örülnék, ha például Japánban ilyen képet alkotnának rólunk az emberek. A lustaság aligha nemzeti erény.
.- Értem. Mellesleg nyilván csalódhatott is néhány dologban az utóbbi három és fél évben, hiszen végül is nem lett világsztárunk.
- A Neoton azt bizonyítja, nem kalkuláltam rosszul. De azért ért néhány meglepetés. Nem hittem, hogy a társadalmi irigység ilyen mértékben lebénít. Ha ettől nem tartottam volna, akkor a spanyol betörésünk lután az együttesekre kellett költeni 2-3 millió forintot, ami behozott volna 1-2 millió dollárt. És nem azért tartózkodtunk a befektetéstől, mert nem volt rá pénzünk, hanem mert megkötnek azok, akik ezt számon kérik rajtunk. Állandóan arra kell gondolnom, hogy a vádak ne legyenek igazak, holott arra kéne törekedni, hogy azok legyenek.
- Talán megoldást jelentene, ha a Neoton mellett 2-3 komoly jelölt is lenne. Vagy annyi pénz nincs?
- Van, a Bojtorjánnak most fizettünk ki 120 ezret, hogy elmehessenek Amerikába egy country-fesztiválra. A LGT múltkori útiköltségét mi fizettük ki, csakhogy ezekről nem informálják a magyar közvéleményt.
- Ennek talán az az oka, hogy korábban sok "világszenzációból", világsztárjelöltből nem lett semmi, miközben a folyamatosan érkező hírek azt a benyomást kelthették, hogy valami komoly dolog történik...
- Amióta a japán üzlet beindult, a Neotonról hússzor annyit lehetne mondani. Ennek ellenére nem merem állítani, hogy ők ma üldözöttek Magyarországon.
- Meghökkentő kijelentés. Azt hiszem, sokan vállalnák a lemezkiadásokkal, turnékkal, tévéfellépésekkel járó "üldöztetést".
- Abban az évben, amikor 5 japán tévéállomás műsorában többször szerepeltek és hatszor-hétszer a spanyol tévében, kétszer a mexikóiban, a magyar televízióban egyszer sem láthattuk őket. Marathon című nagylemezük például egyáltalán nem kapott képernyőt, igaz, így is több, mint százezer fogyott el belőle. Itthon félillegalitásban vannak. Ezt ahol lehet, igyekszem ellensúlyozni. És büszke vagyok arra, hogy amikor egyiküktől a japán tévében megkérdezték, hogy sok korlátozást kell-e elszenvedniük, hiszen kommunista országból jöttek, azt válaszolta: Igen, a legsúlyosabb a sebességkorlátozás. Lojalitást követelek azoktól, akikkel dolgozom. Ahol a játékos-uralom van, ott nincs foci. A Neotonnál menedzseruralom van, ez azonban nem jogosulatlan előny. Csakhogy amikor más együtteseknek magyarázok, számtalanszor látom, már azon gondolkodnak, mikor mehetnek végre lógni a büfébe. Megszokták, hogy Magyarországon az a művész, aki szertelen. De mit csináljunk azzal a V'Moto-Rockkal, amelynek második nagylemezébe beleszeretett ugyan egy külföldi menedzser, de amikor Rózsit megkértük, énekelje fel a stúdióban angolul, úgy jött be, hogy alig állt a lábán. Fölvettük, de senkinek nem mutattuk meg, mert csak blamálnánk magunkat.
- Csak a zenekarokban csalódott?
- Nem. Lebecsültem a struktúra impotenciáját. Azt hittem, el tudom érni, hogy az Interkoncert, a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat, a Zeneműkiadó és az MHV hozzon létre közös vállalkozást, hogy a külföldi partnerekkel mindig egyvalaki tárgyaljon. Ebből azonban nem lett semmi. Az RCA-val kötöttünk egy szerződést, amibe ők a nemzetközi szokások szerint beleértették az alkiadó jogokat is. Az aláírás után derült ki, hogy azokat a Zeneműkiadó már eladta másoknak. A popzenében az egész világon saját kiadója van a lemezgyáraknak. Nekem egy másik vállalattal kell kooperálnom, ami szinte lehetetlen.
- Miért nem jött létre közös vállalkozás a popzene exportjára?
- Irigységből. Senki sem hajlandó lemondani egy kis hatáskörről, csak azért, hogy az MHV még jobban villogjon.
- Még vállalati érdekből sem?
- Vállalati érdek?! Ugyanannyi fizetést kapnak,ha nem csinálnak semmit. Ha azt mondanám, tévedtem, nem lehet exportálni a magyar popzenét, nekem sem változna a fizetésem.
- Akkor miért csinálja mégis?
- Nekem ebből egyetlen fillér hasznom nincs. Az exportkísérlet néhány ember szenvedélye. Az értetlenség és hanyagság bánt legjobban. Az első Neoton LP borítóján volt egy üveg Egri Bikavér a háttérben. Megkértem a Monimplexet, hogy az akkori promóciós turnéra adjanak 25 üveggel a sajtófogadásra. Neutonék azt fogják mondani, hogy az a kedvenc italuk, ezért ezt kínálják,. Egy fillért sem kért érte a Neoton, csak a 25 üveg bort. A Monimpex meg is ígérte, csakhogy elfelejtették telexezni a külföldi képviselőjüknek. Ugyanakkor egy japán cég ajánlatot tett, hogy küldjenek két öltözet ruhát a Neoton-lányoknak, cserébe azt kérik, hogy lefényképezhessék őket. A japánok tudnak Newton-Family feliratú golflabdát gyártani, a nyugatnémetek Neoton szivart, én nem tudok egy hasonló bűvöskockát csináltatni, pedig a japánok saját pénzükön mutatnák be a tévében, ahogy valamelyik Neoton-lány összerakná.
- Nem adja fel?
- Nem, de egyáltalán nem biztos, hogy ki tudok itt tartani. Most kerültem igazán veszélyes helyzetbe, hogy a vállalat megnyerte a botrányrock-csatát. Amióta lappangóbb módszerekkel folyik a küzdelem, nem vagyok biztos abban, hogy 3-4 hónap múlva is ebben az irodában talál. Ez nem tragikus helyzet, a politikai harcnak az a dialektikája, hogy a győztesnek el kell tűnnie. Mi most győztük, megjelenik a P. Mobil-lemez a vitatott szövegek nélkül, s megszűnt a Beatrice.
- Ezek az ön győzelmei?
- Nem azt akartuk, hogy megszűnjön a Beatrice, hiszen szerződést is felajánlottunk nekik. Hogy feloszlottak, az elkedvetlenítő mozzanat azon a győzelmen belül, hogy a szélsőséges értelmiségnek nem sikerült felzárkóztatnia az ellenzék politikai küzdelméhez a rock által mozgásba hozott fiatal tömegeket. Mert erről volt szó.
- Milyen további csatákra készül? Van esély arra, hogy eredeti tervében is győzelmet arasson?
- Ma többet dolgozok más csoportok sikeréért, mint annak idején a Neotonért, hogy bebizonyítsam, nem személyes kapcsolatokról van szó az export mögött. Úgy tűnik, sikerül közös nevezőre jutni az LGT-vel, holott az nehéz dolog. Presserék nehéz emberek, az angol nyelvű lemezt annak idején úgy kellett kizsarolni tőlük. Azt mondtam, csak akkor csinálhatnak magyar dupla lemezt, hogy elkészítenek egy angol albumot.
- Holott ők sem éppen kommersz zenét írnak...
- De most mintha lenne elhatározás Presserben, hogy szót fogad az EMI-nak, s aláírtak egy szerződést.
- Érdekes, az a hír járja, hogy zátonyra futott a dolog...
- Nem igaz. Hároméves szerződést kötöttünk. Novemberben jönnek megbeszélésre a művészeti vezetők. Azt azonban előre jelezték, hogy kicsit más LGT-t akarnak. A szerződés három LP-re szól, a felvételek itt fognak készülni, ők adnak producert, s talán hangmérnököt is. A kész anyag a mi tulajdonunkban lesz, amit világjoggal adunk át az EMI-nak. A szocialista országokban mi terjesztjük a lemezt.
- Más jelöltek?
- Például a KFT, mert ők tényleg rájöttek, hogy mi az új hullám.
- Mi?
- Popzene egy csipetnyi avantgerde színház. Azt is tudják, hogy kommerszen kell avantgarde-nak lenni: kultúrát kell nyújtani, nem rétegkultúrát. Intellektuálisan is emberi színvonalon állnak. Egy zenekarban kell lennie néhány embernek, aki eljutott a tagolt beszédig és nem csak makog. Ez ahhoz túlságosan művészet, hogy sötét, buta emberekkel lehetne csinálni. Bízom az EDDA-ban, bár meggyőződésem, hogy lesz ott még egy-két változás. Ők egyre inkább vonzódnak az Ultravox-féle romantikus rockhoz, ami eladható lesz. Nagyon bízom abban, hogy a Neotonnak lesz még egy váltása, egy másik Neoton fejezi be sztorijukat. Bízom abban, hogy Szűcs Juditból egyszer még popművész lesz, mert ma még nem az. A Hungáriát a mostani formájában nem tartom exportképesnek, de jól eladhatók lennének, ha a újhullámosítanák a rock and roll cirkuszt, mert ők igazi színpadi profik. Talán hajlanak arra, hogy elfogadják az exkluzív szerződésünket. Nagyon bízom még az Eastben. Jó lenne, ha jobban az életre lehetne inspirálni őket: ne csak a hangszereiket, hanem az autogrammkérő lányokat is szeressék. Ők legalább tudnak zenélni. Remény van, mert amióta a magyar élet piacorientáltabb, a zenekarok is érzik az intenzívebb, céltudatosabb munka szükségességét. Ígéretemet szívesem megismételném, de időhaladékkal.
Mola György
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rock Évkönyv 1981. |
|
|
|
Címkék: szentháromsággal, spanyolországban, világsztárjelölt, folyamatosságtól, meggondolatlanul, lemezkiadásokkal, újhullámosítanák, összeállítottunk, legmesszemenőkig, piacorientáltabb, tévéfellépéseket, franciaországban, intellektuálisan, menedzseruralom, kifejlesztéssel, felzárkóztatnia, popközvéleményt, külkereskedelmi, tömegérdekldést, feldolgozásokat, életszínvonalon, nyilatkozatában, gondolatainkról, névmagyarázóból, nagykövetségünk, népszerűtlenség, basszusgitárost, képviselőjüknek, hangulatainkról, hangulatainkat, elszámolásához, szerződésünket, gondolatainkat, exportképesnek, kapcsolatokról, felajánlottunk, főnixes Mici, szentháromsággal indulva, babiloni korokat, biblia történetéből, önként vállalt, számonkérés felhangja, személyes felelősség, magyar közéletben, legmesszemenőkig híve, nyilvánosság előtti, nyilatkozatot adtam, nyugati popzene, magyar piacra, haza popzene, magyar fogyasztó, világpiacon elért, Erdős Péterrel, Rock Évkönyv, Zeneműkiadó Budapest, Sebők János, Mici Mackós Annás, Koncz Zsuzsa, Vörös Oroszlán, United Artists, Szűcs Juditnak, Szűcs Judit, Tud-osokkal Katalin, Csepregi Évával, Szűcs Juditig, United Artists-szal, Santa Mariát, Csenterics Ágnes, Azóta Spanyolországban, Szűcs Judit-nagylemez, Vasgyárból, Locomotiv GT-nek, Szűcs Judittal, Neotonról Japánban, Kultúra Külkereskedelmi Vállalat, Neoton LP, Egri Bikavér, Szűcs Juditból, Mola György,
|
|
Offline
